Aktuális

Garden Expo 2010

Képek a GardenExpo-ról megtekinthetők itt.

Boszorkánykonyha belülről

Éppen kezdtem unni a koratavaszt. Ezt nem vallottam volna be a világért sem. Csak akkor tudatosult, mikor váltottam valami sokkal intenzívebbre. A zabpelyhen is biztos meg lehet élni, de akkor veszi észre igazán az ember, hogy mi a jó, ha sült pulykát raknak elé. Valami olyat találtam, ami repít, kihúz az apátiából és azonnali tevékenykedésre sarkall. Pénteken még álmosan gondoltam, jó lenne kialudni ezt a tavaszi fáradtságot. Végül ellenálltam a kényelemnek és felkerekedtem a GreenExpo-t látni – vajon mitől lesz más? Mitől fog különbözni bármi egyéb kiállítástól?

Bemutattak a kertépítészek fenegyerekeinek, azon vállalkozók színe-javának, akik az itthoni álomkerteket váltják valóra. A helyszín a MAKEOSZ stand volt. Én kaptam a háziasszony szerepet. Általában tízen voltunk – szabadúszó kerttervezők, támogató építőanyag-gyártó cégek képviselői várták az általuk megépített stadionbéli kertben a következő „bátor jelentkezőt”.

Boglárkák vidám színei ébresztették a nyár örömeit az elmékben, somok és nyír kellették magukat, hogy bizonyítsák, levél nélkül is versenyre kelhetnek a húsos bimbókat melengető magnóliákkal. Hunyor bólogatott bölcsen és csüngő koronás fák igyekeztek hozzájuk hajolni és megsimogatni őket. Vízjáték csobogott lágyan, s volt minden erejével azon, hogy minket álomba ringasson. Bezzeg a kicsik! Minden erre járó poronty félve vagy vidáman, de megigézve futott-sétált-kúszott az anyukához – keresztül a csobogókon. A fröccsenő víz éppolyan játszóteret alkotott körülöttünk, mint a szomszédos stand csúszdája.

Merengve néztük a dísztó lassú életét. Ötletek szikráztak és tanácsok osztódtak. Régi barátok találkoztak, új barátságok létesültek. Új tagok csatlakoztak, munkakapcsolatok indultak útnak, megrendelők és kíváncsi látogatók érdeklődtek. A csoport képviselői jó emlékeken derültek a korábbi „szakmai nyaralásokról”, viccelődés dobta fel a hangulatot és tanulságos anekdoták röppentek. Bálint gazda apró mosollyal megkérdezte: „Hányan is vannak? Huszonöten?” Mire a válasz egy mosoly kíséretében: „Hatvanhárman.” Ez az a hely, ahol a konkurencia segít, mert valahol, meg nem fogható módon ez megtérül neki is. Ugyan mi értelme azon erőlködni, hogy magasabbról lássunk a tömegben, mikor lehetőségünk van egymás vállára állva messze felülmúlni bárki mást? Hát ezért van a Szövetség. Hála a fejlődő marketing és PR tevékenységeknek egyre több cég csatlakozik, hogy a későbbiekben fejlődést hozzon a számára. Avagy hasznot, ugyanis nem egy nyersanyag szolgáltató támogatja a működést.

Ez alatt az egy hétvége után annyi energiát kaptam az élethez, amely bizserget, amit régóta nem éreztem. Kedvem lenne valóra váltani mindazt, ami ötletet hallottam. Sikeres vállalkozót hallgatni olyan tanulság, mintha valaki copyright termék készítésébe avatna be. Az energia pezseg körülöttük, arra késztetnek, én is lássak neki azonnal valami maradandónak. Ha valami, ez igazán jó indítás volt a „következő vegetációs szakaszra”.

Láng Anrea

BCE Tájépítészeti Kar
Tájrendező-kertépítő szak
III. évf.