Folytonosság és megerősítés

A Magyar Díszkertészek Szakmaközi Szervezeténél lezajlott tisztújítás során a tagegyesületek küldöttei az új elnök személyéről is szavaztak. A frissen megválasztott Kosztka Ernőt egyebek közt arról kérdeztük, hogyan képzeli el a szervezet jövőbeli működését, milyen forrásokra támaszkodhatnak, illetve hogyan tervezik a döntéshozók és a társadalom számára egyaránt láthatóvá tenni, mekkora értéket képvisel az ágazat.

Kosztka Ernő, a Magyar Díszkertészek Szakmaközi Szervezetének új elnöke. Fotó: Merényi Alexandra

Az elnöki tisztségre ketten pályáztak. A szavazatok döntő többségét ön szerezte meg a Magyar Kertépítők Országos Szövetsége (Makeosz) jelöltjeként. Meglepte az eredmény?

Az elnökváltás már nagyjából fél éve napirenden volt, miután elődöm, Orlóci László bejelentette, hogy nem kíván újra indulni a posztért. (A leköszönt elnökkel készített interjúnkat Kompromisszumok és együttműködés címmel a Kertészet és Szőlészet májusi számában olvashatják. – A szerk.) Amikor a korábbi jelölt, Rónai Gergely visszalépett, többen is jelezték, hogy a legtöbb tagegyesület bizalmat szavazna nekem, részben a Makeosz élén szerzett húszéves tapasztalatom miatt. Korábban már bejelentettem, hogy egy éven belül lemondok a Makeosz elnöki tisztségéről, és szívesen vállalom az ernyőszervezet vezetését, ami tudvalevően társadalmi munka. Emellett azt is láttuk, hogy ha nem találunk széles körben elfogadott vezetőt, könnyen hanyatlásnak indulhat a szakmaközi szervezet és a díszkertész ágazat.

Mit tart az előző ciklus legfontosabb örökségének?

Mindenekelőtt köszönet illeti az elnökséget és a tagegyesületek lelkes közreműködőit a díszkertész ágazat elmúlt tíz évben elért eredményeiért. Külön tisztelet illeti Orlóci Lászlót: fellépése, retorikája és kapcsolatrendszere kulcsszerepet játszott abban, hogy ágazatunk ismertté váljon. Ahogy ő fogalmazott, sikerült elérnünk a döntéshozók „ingerküszöbét”, és a szakterületet az azt megillető helyre emelni. Ágazatunk legnagyobb értéke, hogy a tagegyesületek munkájának köszönhetően egyre világosabbá vált a döntéshozók számára, miként járul hozzá szakmánk az élhető környezet alakításához. Most olyan szakaszba értünk, ahol az eddig elért eredményekre építve új lendületet szeretnénk adni a szervezet munkájának, immár más körülmények között.

Miben lesz más az ernyőszervezet működése?

A szakmaközi szervezet működésében korszakváltásra van szükség. Az elnökségi üléseken többször is jeleztem, hogy sok mindent másként kellene csinálnunk, amit korábban gyakran nem a szándék hiánya, hanem a körülmények akadályoztak. Ide tartozik az elnökség generációs megújulása is, ami most megvalósult. Én leszek a szervezet arca, de csapatmunkában gondolkozom, ezért átalakítjuk a szervezeti felépítést. Munkámat főtitkár és titkárságvezető fogja közvetlenül segíteni. Naponta adódnak feladatok, amire gyorsan kell reagálni. Mindkét tisztséget alkalmazottként töltik be, feladataik pedig világosan körülhatároltak. Én továbbra is társadalmi munkában irányítom a szervezetet.

A szervezet alapszabályát is át kell tekinteni. Pontosítani kell a tagsági viszony létesítésének feltételeit, jogosultságait, a tagdíj meghatározását stb. Lehet, hogy ugyanazokat a szavakat fogjuk használni a célkitűzéseink megfogalmazásakor, mint régen (érdekképviselet, jogszabályi környezet), de szeretnénk elérni, hogy a díszkertész ágazat érdekképviseletét ellátó egyetlen és megkerülhetetlen ernyőszervezet legyünk; véleményezhessük a bennünket érintő jogszabályokat és megfogalmazhassuk javaslatainkat. E téren nagyon sokat dolgozott az előző elnökség is. Amit már eddig megtettünk, az az, hogy kapcsolatfelvétel céljából mind az öt minisztériumnak – ahová tartozunk – elküldtük a bemutatkozó levelünket. További feladat a működési költségvetés elkészítése.

Milyen forrásokra számíthatnak a munkájukhoz?

A tagdíjból és a remélt szponzori támogatásból befolyó összeg a működéshez lesz elegendő, nagyobb léptékű növekedéshez már biztosan nem. A kiterjesztési joggal megszerezhető nagyságrendű bevételre lenne szükség, ám a piacszervezési intézkedés kiterjesztéséről szóló rendelet hatályon kívül helyezése miatt – 1/2026. (VI. 8.) AÉM rendelet – új megoldást kell kidolgozni a szakmaközi szervezet támogatására. Előkészítése a közeljövőben megkezdődik.

Mitől lesz megkerülhetetlen az ernyőszervezet?

Ma úgy becsüljük, hogy az ágazat éves bevétele 500–600 milliárd forint, de ha a zöldfelületek értékét is figyelembe vesszük, ez az összeg meghaladhatja az ezermilliárd forintot. Úgy gondoljuk, hogy az önkormányzati zöldfelületek értéke sok esetben más vagyonelemekét is felülmúlhatja. Egy százéves fa önmagában több tíz millió forintot érhet. Munkánkkal ezt a zöldvagyont nemcsak megőrizzük, hanem növeljük is: ha a zöldfelületeket jól gondozzuk, és egészségesebb környezetet teremtünk, láthatóvá válik, mekkora értékért viselünk felelősséget. Ha ezt szakmai érvekkel, kutatásokkal és adatokkal alá tudjuk támasztani – például a zöldfelületek egészségre gyakorolt hatásával, a csapadékvíz elvezetésében vagy a por megkötésében betöltött szerepükkel –, akkor a döntéshozóknak is egyértelművé tehetjük, milyen nagy felelősség hárul az ágazatra.

Az új elnökség egyik feladata lesz meghatározni, hogy miként tudjuk hatékonyabban pozicionálni magunkat. Tagegyesületeinknek is el kell fogadni, hogy most az élhető környezet a legfontosabb adu a kezünkben. A „zöld” most a hívószó, amit mindenki megért, és aminek az áldását a városi emberek is élvezik. Ugyanakkor a szakmában dolgozók és a tagság felé is hangsúlyoznunk kell, milyen előnyökkel jár az ernyőszervezethez tartozás. Itt egyebek között arra is számítunk, hogy segítenek a szakmai anyagok előkészítésében, meghatároznak, javasolnak számukra fontos követelményeket (pl. szabvány), aminek a továbbviteléhez az ernyőszervezet teremt lehetőséget.

A nemrég kipattant budapesti parkfenntartási korrupciós ügy érinti az ágazatuk megítélését?

Az alapvetően egy gazdasági bűncselekmény, melynek kapcsán nem az elvégzett munka színvonaláról, hanem túlárazásról, megvesztegetésről beszélnek. Számunkra az elvégzett munka minősége fontos. Tervezzük egy alkalmazási kézikönyv összeállítását, amelyben egyebek között megfogalmazunk paramétereket, minőségi kritériumokat, munkafolyamatokat, módszereket, megjelölünk egységárakat, és mindezt a szakmai oldalainkon is közzétesszük. Ha pedig vannak a köreinkben olyan személyek, akik abban az időszakban vezető beosztásban voltak „itt-ott, amott”, tőlük elvárom, hogy nyilatkozzanak, ha érintettek, a szakmaközi szervezetünknek ugyanis feddhetetlennek kell lennie. Várjuk a valós tisztulást ezen a szakterületen, és azt, hogy pozícióba kerüljenek azok a vállalkozások, amelyek eddig nem kerülhettek.

A díszkertész ágazat meghatározó tevékenysége a termesztés. Ezen a téren milyen feladatokat fogalmaztak meg?

A termesztők nehéz helyzetben vannak, pedig rájuk számítunk a leginkább. A díszfaiskolák feladata, hogy elegendő hazai árualapot biztosítsanak, és ne forduljon elő, hogy nagyberuházásokhoz olyan alapvető növényfajokat kelljen külföldről beszerezni, amelyeket itthon is meg tudnánk termelni. Ezen még dolgoznunk kell. A teljes láncolatban a termesztők szerepe kulcsfontosságú, még akkor is, ha egy zöldfelületi beruházás megvalósulása után a fenntartás kerül előtérbe, hiszen az értéknövekedés végső soron a szakszerűen ápolt és fenntartott növényekkel, fákkal valósulhat meg.

A jól gondozott zöldfelületek értéke sokszor más vagyonelemekét is felülmúlja. Fotó: Merényi Alexandra

Hol van ma a legnagyobb hiány a szemléletformálásban?

Kiemelt feladatunk a kertészeti termékeinket vásárlók tájékoztatása, az alapoktól kezdve megmutatni, elmagyarázni, mi mire való. Ennek tematikát adunk és tudatosan építjük föl a folyamatosan használható adatbázist, mert ezek az alapelvek nem évülnek el. Erre programot kell kitalálnunk, és a termesztés teljes folyamatát végigvesszük és bemutatjuk. Szerencsére már van egy olyan társadalmi réteg, amely érti, hogy miért nem szabad a teljes területen füvet kaszálni, miért fontosak a beporzók, a víztakarékos megoldások és az alacsonyabb fenntartású igényű évelők. Azt is tudják, hogy a nagyobb felületű műfű lerakása ma már „bűncselekménynek” minősül, a vízáteresztő burkolat pedig hasznosabb, mint a zárt.

Az átalakulás után milyen célkitűzéseik vannak?

Ahogy mondani szokták, most kedvező a csillagok állása. A tagegyesületek többségében zajlik a generációváltás, és ha az új erőket, tudást és szemléletet be tudjuk vonni, a szervezet korszerűbbé válhat. Európában több jól működő szakmaközi szervezet is példát mutat, még ha azok mögött jelenleg erősebb is az anyagi háttér. Ezeket a modelleket korábban is tanulmányoztuk, és most arra törekszünk, hogy ne csak a szerkezeti, hanem a gazdasági feltételeit is megteremtsük a hasonló működésnek. Meg tudjuk valósítani, de ehhez stabil háttérre van szükség. Bízunk benne, hogy a szakma is felismeri ennek jelentőségét. A szakmaközi szervezet önmagában nem működik: a tagegyesületek adják a feladatait, amelyeket a szervezet magasabb szintre tud emelni.

Összességében hatalmas tudásbázissal rendelkezünk, amelyet korszerűen kell bemutatnunk egymásnak és a külvilág számára is, valamint be kell építenünk a szakmai és felsőoktatási képzésbe. Elnöki pályázatomban is hangsúlyoztam, hogy az idei programom a 2025-ben elindult kezdeményezésekre épül. Ezek folytonosságát és megerősítését alapvető feladatnak tartom. A célom, hogy a már egységessé vált ágazat tovább fejlődjön.

Ha a termesztő jó alapanyagot állít elő, a kertépítő megfelelő körülmények közé ültet, a fenntartó kedvező körülményeket teremt, a tervező pedig jó tervet készít, akkor kimondhatjuk: valamennyi szakterület azért dolgozik, hogy a természet szolgáltató ereje még nagyobb legyen. Ha ezt mindenki megérti, világossá válik, hogy olyan tudással rendelkező szakma vagyunk, amelyben a tervező, a termesztő, a kivitelező és a fenntartó munkájához is hozzáteszi a maga részét a természet – ettől válik munkánk értéke sokszorosává.

Az interjú a Kertészet és Szőlészet szaklapban jelent meg. Fotók: Merényi Alexandra