Kissné Szabó Fruzsina búcsúztatója

„Kissné Szabó Fruzsina a dísznövény szakma különleges, utánozhatatlan alakja volt. A sikeres üzletasszony és közösségi ember a saját szakmai karrierje mellett egyesületet, érdekképviseletet szervezett kollégái, a kertészeti árudások számára, amikor annak nálunk még mintája, hagyománya sem volt. Fruzsina hihetetlen energiával és lelkesedéssel látott hozzá. Szakmai és személyes kapcsolatait is működésbe hozva, Magyarországon addig példátlan összefogással és egyegyetértéssel alapította meg néhány lelkes kollégája támogatásával a MAKERT-et. A dísznövény szakma irigykedve figyelte az árudások összefogását, aktivitását, ami kétségtelenül Fruzsina vállán nyugodott. Hasznos szakmai tevékenységét színes kirándulások és közösségi események tették emlékezetessé, felejthetetlenné. Egyesek szerint ő volt a MAKERT „anyukája”, volt, aki azt mondta róla, hogy tyúkanyó módjára vette szárnyai alá az új és régi árudásokat.

Időt, energiát és saját anyagi forrásait sem kímélve hozta tető alá, majd működtette több mint egy évtizedig a kertészeti árudások közösségét, miközben sikeresen vezette saját üzleti vállalkozását is.

Akkor sem vonult ki teljesen a MAKERT életéből, amikor elnöki megbízását átadta, részt vett a vezetőség munkájában, tanácsaival ötleteivel és személyes részvételével is támogatta az egyesület munkáját, döntéseit, stratégiájának kialakítását.

Öt éve szembesült a szörnyű diagnózissal: gyógyíthatatlan halálos kór támadta meg a testét. Orvosai tanácsára rendezte üzleti ügyeit, kiszállt színes életművéből a SAFRU kertészetből és fokozatosan visszavonult otthonába. Családja, barátai, kollégái és hűséges Liza kutyája szeme láttára hónapról hónapra fogyott az ereje, testén centiméterről centiméterre lett úrrá a gyilkos kór. Ám mindvégig tiszta fejjel és érdeklődéssel hallgatta, mi újság a kinti világban, figyelte a szakma üzleti híreit és érdekelte, kivel mi történik, hogyan változik az a világ, amelynek egykor ő is aktív részese volt. Az egykor lehetetlent nem ismerő üzletasszony, a fáradhatatlan szervező és közösségi ember napról napra tehetetlenebb, kiszolgáltatottabb lett.

Már csak a billentyűzetet használva kommunikált, tekintetével azonban jelezte tudja, érdekli, amiről szó van. Végül feladta a reménytelen küzdelmet, az év első napjaiban ezt pötyögte telefonja képernyőjére: ez már nem élet.

Sorsával megbékélve január 7-én visszaadta lelkét Teremtőjének. Egyedülállóan színes embert, nagyszerű barátot és kollégát veszítettünk el.