II. Magyar Kertépítő Verseny és Show

“Városi lebegés” 

Kertfilozófia:

Kerttervezőként fontosnak tartom a meg-rendelők igényeit funkcionálisan és stílusban is maximálisan kielégíteni, használható életteret nyújtani nekik. Ebben a kertben azt mutatom meg, hogy kis területeket is milyen sokoldalúan ki lehet használni, több különböző stílusú és hangulatú rész kialakításával.

Az alsó egy árnyékos rész formális, letisztult alaprajzzal, mely eleganciát sugall, ezt a hatást tovább erősítik a felhasznált stílusos, minőségi alapanyagok, mint például az acél és a csiszolt mészkőlapok, valamint a modern térplasztika. Ezekkel nagyon jó kontrasztot alkot a gazdag növénybeültetés és az organikus pókhálót mintázó függőágy. Ezen át lehet látni, így olyan érzése van az embernek, mintha lebegne, miközben csodálhatja a vízinövények között úszkáló halakat. A két teret vízfüggöny választja el, ami még meghittebbé teszi a víz fölötti pihenőrészt. A növényzet főleg változatos levélformájú árnyéki évelőkből áll, melyek színvilágát uralja az erdei aljnövényzetre jellemző megnyugtató zöld. Az emeleti részt egy napozóterasz alkotja, amit az alsótól merőben eltérő hangulatúra és stílusúra terveztem, ahol a napsütésé és a színeké a főszerep. Itt a vonalvezetés sokkal oldottabb, amit a napfényben tündöklő színes egynyári- és évelővirágok látványa tesz még vidámabbá.

“Day-break” 

Kertfilozófia:

A mai felgyorsult világban az ember és a kert – mint a pihenést, kikapcsolódást szolgáló tér -sokszor távol állnak egymástól a hétköznapokban. Kertünk elsősorban azoknak kíván megfelelni, akik csak egy rövid időre, munka közben, kávé- teaszünet idejére használják. A „Day-Break” formavilágának ellentétei úgy törik meg egymást, ahogy a kis szünetek napjainkat. Mozgalmas alaprajzi hullámzását, térbeli mozgását egy visszafogott szín és növényvilággal tesszük finomabbá, egységesebbé. Ez jelképezi a lágy természeti formákat, melybe két narancssárga penge hasít bele épített „tömegével”. A hasítékok mentén épített burkolat és a kert fókuszpontjaként szolgáló zöldpala csobogó fut végig egészen a háromszögekig. A csobogóhoz simuló fa burkolatú pihenő felett a „vitorla” könnyedén lebeg, szinte szerkezet nélkül.

“Falusi idill”

Kertfilozófia:

A vízimalom kereke az élet körforgását és napjaink monotonitását jeleníti meg. A kovácsműhelyben égő tűz és a vízimalom kerekét hajtó víz ellentéte a csörgedező patak látványával szelídül harmonikus egésszé. Érdekesség, hogy a víz és a tűz energiája most egy báránysült elkészítését szolgálja. A lépcső jelképezi fáradságos életutunkat. A dombtetőn lévő kis pad a napi “robotból” való kiszállást és életünkről való rendszeres gondolkodás szükségességét hangsúlyozza. A vízikerék, a kovácsműhely, és a legelésző bárány hármasa egyben figyelmeztetés is. Ha nem emelkedünk felül a hétköznapokon, könnyen áldozati báránnyá válhatunk.

“Garden-eye” 

Kertfilozófia:

A kert alapgondolata a globális felmelegedésre utaló elsivatagosodás és az élet alapját képező, egyre csökkenő édesvíz készlet problémáját mutatja be. Az installációhoz érkező néző egy szem formájú nyíláson keresztül nézhet be az általunk vizionált világba, ahol a nedves és száraz, a nyugalmas és a mozgalmas felületek közötti feszültség egy új dimenziót vetít elénk. A Változó világunkban a pad a nyugalom szigetét, a könnyed paraván és a lugas szerkezet az eget és az univerzum végtelenségét szimbolizálja, mely egyben a saját, harmonikus belső világunkat határolja le és a töredezett, széteső természetet jelképezi.

“Kaiyuushiki Teien, Japán séta kert”

“Fehér folyók” 

Kertfilozófia:

A verseny kiírásának megfelelően a kert az ellentétekre épít. A statikus sík és a mozgalmas – tört, ferde, kiemelkedő és besüllyedő – felületek találkozási pontját, az ellentétek metsződési terét imitálja a kert. Ezen a ponton az ellentétes hatások kioltják egymás homogenitását, egy harmonikus tér jön létre, amely nyitott, ugyanakkor bensőséges, megnyugtató. A filozófia orientális eszközrendszerrel, de a nyugati igényeknek megfelelően ölt alakot. A növényés anyaghasználat jellemző, általános tájrészleteket stilizál, egyszerre találhatóak meg a dombok, a sík, az érintetlen és az emberi jelenlét. A megdőlő elemek a természet vad erejét illetve az emberi alakító tevékeny-séget egyaránt magukban hordozzák, a pallók elválasztanak, de méretükkel, színükkel, formájukkal összekötik a természetesebb gyepfelületet és a kisebb kőzúzalékot.

“Ellentétek vonzásában”

Kertfilozófia:

Kertrészletünk a tűz-víz, fekete-fehér ellentétjeit, ugyanakkor szoros összekapcsolódásait fejezi ki növényhasználatban és kerttechnikában egyaránt. A kert egy letisztult, modern formákat mutató tetőkert, mely feledteti a használóval a zajos városi életet, és emberközelbe hozza a természetet teljesen modern formában. A kertbe vitt víz nyugtató hatását kiemelik a bazaltkő és a görgetegkő csobogók. A természetközeli vizet egy sekély, négyszögletes vízmedence jelképezi, mely közvetlenül csatlakozik egy teakfaburkolatú pihenőhöz, ahol kényelmes kerti bútorból szemlélhető a vízi élet. A kertben a tüzet a vörös szín jelképezi, melyet növényekkel hangsúlyozunk: a vízparton egy Acer palmatum ’Dissectummal’, a kert súlyponti helyén pedig a vöröslevelű Imperata cylindrica-ágyással.

“Életút kert”   

Kertfilozófia:

Köztünk és a pokol vagy a mennyország között csupán az élet van, a legmulandóbb dolog a világon.” Pascal, Blaise Kertünk az élet lefolyását szimbolizálja. Mennyország és pokol – két fogalom, melyet senki nem ismer igazán, senki nem látott, érintett vagy ízlelt soha, mégis minden embert különös érzés fog el hallatukra. Kimondva e két szót akaratlanul is összekapcsoljuk őket a múlandósággal és az élettel. Az évezredes hagyományok, szóbeszédek miatt minden embernek kialakult képe van e két – vélt vagy valós – helyről. Mindannyiunk élete folytonos vonalon ível születéstől a halálig. Pengeélen táncolunk jó és rossz között, kétségektől gyötörve, hogy a helyes utat választottuk-e. Szemünk a távolba mered és a jövőt fürkésszük, az azonban mindig homályba borul.