“Stressz - Törés - Teszt”
Kertfilozófia:
Zajos, rohanó világunkban az ember önmaga tesztalanya lett. Tűréshatárokat feszeget anélkül, hogy belegondolna, mi lesz majd a törésponton túl. Hogy mi nem lesz, az sem jelentéktelen: visszatérés nem lesz. Bizonyos dolgokat visszafordítani nem lehet. Pedig ott tartunk, hogy nem tiszteljük sem a világot, sem embertársainkat… de hogyan is lehetne, ha önmagunkkal is hanyagul bánunk. A megszokott ingeráradat mókuskerekét hajtjuk. Pontosabban: a (jól) megszokott (gyakran rossz) ingeráradat (őrjítő) mókuskerekét hajtjuk. De megfeszített idegszálaiból senki nem fog hálót szőni függőágynak, melyben megpihenhet. S ha tönkretettük testünket, lelkünket, nem kérhetünk újat. Valaminek változnia kell, ez nem kérdés! A változás a tudatban kezdődik. Igen, a Te tudatodban is. Leülsz, veszel egy nagy levegőt… még egyet…- régi módszer, és ennél hatásosabb nincs is, - ráébredsz, hogy egyáltalán lélegzel, és ez létezésed alapja. Ha ezt észreveszed, elindultál azon az úton, hogy mindent, amit a világról tudsz, újraértékelj. Rengeteg dologra nyílik ki a szemed, ami mellett eddig csak elrohantál.Jó, ha van egy hely, ahol nap, mint nap be tudod szívniazt a bizonyos nagy levegőt. Kell egy hely. Talán egy kert...