Gömbbe zárva
A Magvetés éve, számomra a családról szól. Visszarepülve gyermekkoromba, újra játszani lett kedvem. Kissrácként a kertünk olyan volt, mint maga a csoda, meglehetett találni benne mindent, ami egy gyermek számára fontos. Lehetett falat bontani, de közben bunkit építeni. Patakban és alagutakban mászkálni. S a növények között bolyongani és megtanulni, hogy a csalán egy csalafinta növény.
Üldögélve az aprócska terasznál, kortyolgatva finom kávénkat, elgondolkozunk azon, hogy számunka mi volt fontos ifjú korunkban.
Kertem lényege, a gyermeki énem. A mag, mint szimbólum - egy gömbre, így asszociálva a magra, gömböket és formákat hoztam létre. A fa installációk szemléltetik az új életet, az új otthont, mely gyerekként, bunkiként nyert értelmet. A színes gömb próbálja előcsalni emlékeinkből a vidám perceket, amiket röhögve és boldogan éltünk meg.
Kertemben, ügyelve a városi alkalmazkodáshoz, megpróbáltam természetes és egyben újrahasznosított termékeket összhangba hozni. Így a fához, téglát és a terméskövet párosítva egy szokatlan, de annál izgalmas kompozíció jelenik meg.
Gondolatok a zsűritől:
"A kert kiinduló ötletét egy kicsit következetesebben kellett volna végigvinni. A kivitelezés minősége jó, az anyaghasználatok harmonizálnak. A mag téma megjelenése szépen megoldott."
"A kert filozófiát jól megfogó, hangulatos kert."
"Nagy munka van a kertben! A filozófia is jó gondolatokból indul, azonban nem kristályosodott ki. A térkompozíció, az építés minősége, a növények elhelyezése még kívánt volna némi átgondolást. Hiányzik egy ülőfelület!"
"Szép kiviteli munka! A filozófiája a kerten nem annyira érvényesül, hiányoznak az intim kertrészletek, amiről ír: bunker, patak..stb és a pad! Pontszerű gömb növények a kert fenntartását nehezítik. Ötletes a növényhasználat a kis virágzó évelők útmenti kiültetésére."