A fényjáték és a harmónia kertje
Kertünk a természet vadságát kívánja ötvözni a megtervezett nyugalommal. Az árnyékos, erdős tájon keresztülcsobogó patak kiérkezve a fényre, a kerttel találkozva nyugodt tóvá öblösödik. A kert pihenést nyújt, ezt erősíti a kerti tó nyugalmat árasztva. Ezen túl a természet egy szeletét is belecsempésszük kontrasztként. Ahogy nincsen árnyék fény nélkül, úgy nem lehet az ápolt kert nyitott napsütötte tere a vadabb természet árnyékot adó jellege nélkül.
A tó, melynek felszíne maga is a fényjáték megtestesítője, egyensúlyteremtő, összekötő, de mégis különálló részt képvisel. A benne úszó halakon megcsillan a fény. Ha a partján állva belenézünk, szinte elveszünk a fények játékán az alatta rejlő sötétség felett. A nyugalom és a mozgalmasság egyszerre van meg a tóban, melyet egy erdei patak táplál.
A kert faunája is a fény és árnyék kettősségét testesíti meg. Erdők mélyén élő árnyéki növények bújnak meg a sziklák között, a rakott falakon, a sötét helyeken, míg fényigényes rokonaik nyílt gyepes területen és napos sziklakertekben nyújtóznak a napfényben. Fáink is a sötét észak örökzöldjeinek és a napos folyópartok lombhullatóinak reprezentánsai.
A burkolat maga is a nappalt jelképező szigorú rendszerben lerakott útból megy át az esti pihenést idéző laza rendszerű tipegőkké. A kert bútorai ennek a kettősségnek, valamint a tó varázsának élvezetét hivatottak szolgálni. A megvilágítás elrendezése a praktikum mellett szimbolikus szerepet is betölt.