A kertépítő (The Landscaper)
A történet rendhagyó:
Még kisgyermekkorban kezdődött, amikor a nagyváros betonházai közt felcseperedett gyermek nyári szüneteinek néhány hetét a vidéki kis faluban élő Nagymamájánál töltötte.
Naponta a nyüzsgő, zajos fővárosból több órányi utazás után, hangulatos kisvárosokon és csendes falukon átutazva érkezett meg a völgyben meghúzódó bükki kis falu domboldalon álló kis kőházához. Ahol várta ő a sokszor megmászott diófa, az öreg Búzával érő körtefa a ház előtt, a tövében szépen gondozott pázsitmohával. A füstölő falánál illatozó rózsaágyás, a szamócás kertet szegélyező mindig valamilyen virágot adó virágágyás fogadta, hiszen a temetőbe mindig kellett, hogy friss virág kerüljön a szeretettek sírjaira. A tisztaszoba ablaka alatti hortenziák ekkor már ontották rózsaszín virágaikat. A domboldalban lévő veteményes kertben már ért a ribizli és az egres vagy ahogy a helyiek mondták a büszke.
A nagy kert mindig adott elfoglaltságot, valami tennivalót, amibe Nagymama segítségére lehetett lenni. Akár az ebédnekvaló friss borsó, zöldbab, zsenge csemegekukorica, sárgarépa vagy petrezselyem zöld megszedésével. Vagy a krumpli levelét rágó krumplibogár összegyűjtésével, az erős szagú Matadorral feltöltött üvegbe. De a kert eső után volt az igazi, ekkor szerette a gyermek legjobban. Az eső illata, a kert fölötti rét illatával keveredve egy életre szóló élménnyé vált, ahogy az agyagos talajon a kertben érő mézédes őszibarack is ilyenkor volt a legfinomabb, ahogy harapva a leve könyékig csurgott. Ezekkel az élményekkel tért vissza évről évre a túl sokszor szürke városba és mire elérkezett az idő, hogy szakmát válasszon, már nem volt kérdés, hogy a napfényre vágyott a szabadba, növények közé, az életet adó föld közelségét választotta: kertész lett.
Tanulmányai során egyre jobban kezdte érteni a növényeket, értékelni a szépséget amit adnak. Később kezdte érdekelni az emberek vonzódása a növényvilág felé. Majd az emberek környezetük, kertjük szépítésére tett figyelme fontos lett számára. Egyre többet tanult róla, járta a világot nyitott, figyelmes, sokszor elemző szemmel, hogy megértse, megfigyelje a harmóniát, az értéket, amit a KERTben látnak az Emberek.
Ebben sikereket ért el, kertépítő lett.
Az élő és élettelen környezet, a növényvilág, az esztétika és az Ember ezzel kapcsolatos gondolatvilágának összekapcsolásán munkálkodik, állapotokat tesz jobbá, élhetőbbé: Ő a KERTÉPÍTŐ.