Szent István Egyetem
Oázis
Napjaink globális problémája a klímaváltozás, mely egyre drasztikusabb következményekkel jár, ha az emberiség nem lép fel hatékonyabban ellene. Ahogyan az elsivatagosodó területek üde foltjai is már csak az oázisok maradnak, úgy jelennek meg napjaink városaiban a zöldfelületek, melyeket a kényszeresen növekvő igényeknek akarunk megfeleltetni, már-már idealizálttá formálni. A természet és épített környezet közti szakadék egyre nagyobb, növelve a már jelenleg is látványos kontrasztot. Kertünk erre az aktuális problémára hívja fel a szemlélő figyelmét.
Ahogyan az épített, elszürkülő városi környezet körbenövi a kis zöldfelületeket, úgy fogja közre a kietlen, homokos kertrész a zöld oázist. Itt dús, buja növényzet, friss víz illata, megnyugtató atmoszféra fogadja a kertbe érkezőt. Ez az oázis kiszakít a durva, kiégett környezetből és utolsó mentsvárként csillapítja lelki sóvárgásainkat, szép és ideális légkörével szinte burkot vonva körénk.
Azonban ebben a burokban üldögélve sem nyugodhatunk meg, a szemet gyönyörködtető zöld növényzeten és tavacskán túl szinte fájdalmasan szúróvá válik az a látvány, ami a kert túloldalán elénk tárul. Cselekvésre késztet, hogy ne hagyjuk ezt a sivár víziót valósággá válni. A megoldás apró jelei az oázisban is megmutatkoznak, ilyen például a hazai klimatikus viszonyoknak megfelelő növényfajok alkalmazása, ami gazdaságosabb fenntartást tesz lehetővé, illetve a víz jelenléte, mellyel a vízmegtartás fontosságára utal a kert.
Kietlen úton érkezünk és ugyanilyen is vezet tovább, ha nem cselekszünk. A változtatás lehetősége a kezünkben van.